Keresztyén énekes könyv. Kiad. az Ágostai vallástételt tartó evangelikusok dunántúli Superintendencziája. 3. jav. kiadás (Pest, 1869)

ÉNEKEK

szenvedéséről és haláláról. 65 4. Vétkes testi gyönyörűség Nálam kedves ne legyen, Látván hogy téged nagy inség Ért bűnömért, és szégyen, Segélj példádat követnem, Embertársamat szeretnem, Szegényt gyámolitanom, Kesergőt vigasztalnom. 5. Ki foghatná meg eszével Azt a szenvedésedet, Hogy azt kérded, mért hagyott el Az Úristen tégedet ? Még engem is könnyen érhet Oly baj, mely igen sérthet: Biztasd akkor szivemet, Jézus ! s ne hagyj engemet. 6. Mely nagy volt te epedtséged Végső szomjuságodban,Mig nem nyújtott ellenséged Méregitalt spongyában. De én végső szükségemben Halálos epedtségemben, Te rád bizom ügyemet, Tudom megszánsz engemet. 7.De csakugyan kinaidban Istentől segedelmet Nyertél, mert fejed lehajtván, Mondád : Elvégeztetett ! Atyám, lelkemet kezedbe ajánlom; ily nagy készségben Szép csendesen meghaltál, És Atyádhoz jutottál. 8. Ha majd halálom órája, A mint elrendeltetett, Eljön, s szivem azt kiáltja: Atyám elvégeztetett, Neked ajánlom lelkemet: Add meg, Jézus kérésemet, S ez életből mennyekbe Vigy be örök örömbe. Dallam : Bizony megleszen az idö. I

mádlak mély tisztelettel, Jézus! én üdvességem, Hogy lettél hű szeretettel Megváltóm, segítségem; Hogy érttem sok kint vallottál, És a keresztfán meghaltál, Csak "hogy életre segíts. 2. Te, ki meghalni kész voltál, Bűnünk bocsáKer. énekesk. 5