Keresztyén énekes könyv. Kiad. az Ágostai vallástételt tartó evangelikusok dunántúli Superintendencziája. 3. jav. kiadás (Pest, 1869)

Estvéli énekek

512 Az örök életről. földből feltámad e test. Ohl csak semmi ez ínségünk; Mert lesz örök dicsőségünk. Dallam : Örökké, oh mennydörgő szó! Kíi^y / \rökkén ? örvendetes szó ! És szün· · " telen vidámitó; Oh kezdet, de vég nélkül! Oh örök idő! mily kedves, Jó hir s igen kellemes; Szivem épen felderül, Hogy a halál által végre Juthatok örök életre. 2. Nincs oly öröm e világon Akármily nagy boldogságon, Hogy ne fogyjon valaha; De a mi örökkévaló, Az szüntelen megállandó, És meg nem szűnik soha; Mint a kútfő, melyöl kifoly, Változást nem szenved sehol. 3. Orökkén, oh! jó énnékem, Ha bár itt kell is szenvednem; Tudom, hogy az megszűnik , S minden szenvedésem végre Elváltozik dicsőségre, És örökké eltűnik. Itt nem soká tart ínségem, Ott örök lesz üdvösségem. 4. A hívek Istennel mennyben Élnek örök dicsőségben , Véghetetlen boldogságban; S az Istent látván, tapsolnak, Magasztalásokat szólnak, Angyali társaságban; A Krisztus őket örökre Viszi örömről örömre. 5. Oh! mily igen óhajt szivem, Mint kiván elbádjadt lelkem; Oh dicső boldogságom! Mikor jutok oda vájjon, A hová szüntelen vagyon Én teljes kívánságom ? Elfelejtvén e világot, óhajtom a mennyországot. 6. Veszsz el minden bün és vétek, Te mérget forraló étek; Ε test rosz kívánsága! Világi fényes dicsőség, Arany, ezüst, minden szép