Keresztyén énekes könyv. Kiad. a nagy-győri ágostai hitvallást követő evang. gyülekezet. 9. kiadás (Győr, 1903)

MÁSODIK SZAKASZ. A hittudománynak nevezetesb ágazatairól

170 HALOTTI ÉNEKEK. ellene, S ki tudja, mely veszély elől Vette el jó Istene? Nem látsz a kárpiton belül: Imádd az ur útait, Bár nem érted titkait. 11. Itt gyakran sülyed s merül Hajónk, és sok hab fenyeget, Ε kedvesünk elkerül Immár minden fergeteget; Csak rövid pályát futa, S hamar a partra juta. 12. Már ott veszi jutalmát, Hol szebb csillagok ragyognak; Ne irigyeld nyugalmát A végetlenül boldognak; Csak egy kis tűréssel légy, Te is majd utána mégy. Dallam : Elég immár. Ofil Doldog halál ! ΔΌΙ, D Te dics

ő j

u_ talma Az Istenfélőnek, Te ajtót nyitsz Ama jobb életre A szentül élőnek. Lelkét testétől megoszlatván, S csendes sírjában megnyugtatván Fáradt testét. 2. Óh mely édes Örömre virradnak Általad a hívek ! A sérelmes Kereszt súlya alatt Sóhajtozó szívek: Te megszűnteted siralmukat S feltválod súlyos fájdalmukat Boldogsággal. 3. Hát félnénk-e Elhagyni főbb jóért Ε mulandóságot? Nem méltóság S nem nagy boldogság-e Birni az országot, Mely az egekben készíttetett, S a szent életnek rendeltetett Jutalmául. 4. Sőt hálálva Ε nagy kegyelméért Áldjuk Istenünket, Hogy ő néki Tetszeni kívánó Igyekezetünket Atyaiképen számba veszi, S mennyország ajtajává teszi Halálunkat. 5. Óh szenteljük Életünk atyjának Kevés napjainkat ! Minden bűntől, Mely kárhozatra visz, Óvjuk tagjainkat! így nem rettenthet meg halálunk ; Minden órán utat találunk Mennyországba. Dallam: Uram, hallgass meg az én ínségemben. pvicső boldogΔΌ4. U sá

g, immá

r elnyertelek, Romolhatatlan hajlék! elértelek,Szenvedések, Sinlődések, Ti-