Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

I. Általános tartalmú énekek

14 ad szemet, Útját állja vétkezőknek, Szereti a liíveket, Elesteket emeli, Az van erővel teli. 6. Ot dicsérjed, énekeljed, Benne bízzál, •óh Sión, Boldogságodat reméljed Tőle minden századon. Ο a föld és menny ura, Ámen és Halleluja! SZÉKÁCS JÓZSEF 1S09—1876. 20. Dallama: Az egek beszélik. (19. zsoltár). 1. Földtől föl az égig Mindenek beszélik Az Úr dicsőségét; A mennybolt kárpitja Fennszóval tanítja Ο nagy erősségét! Nap napokat váltva Egymásnak kiáltja, Mely nagy az ő hatalma; Éjnek a múlt éjjel Csodákat beszél el Az Urat magasztalva! 2. De bár fennen szólnak: Nem, mint földi szónak Zendül-csendül hangjok; Szavuk hallatára Ε föld tág határa Nem röpít visszhangot; Mégis minden földet Ε szavak betöltnek Örökkön, véghetetlen, Mint a nap, a melynek Az Úr sátorhelyet Szerze a nagy egekben. 3. S mely

;

ía mint fölébred, Mint egy vőlegény megy Ο ágyas házából; Mint az erős férfi, Útjából nem tér ki, Nincs előtte távol; Az égen futásit — Egy végtől a másig — Járván halad előre; Melege szétterjed S nincsen olyan rejtek, Mely elrejtsen előle! 4. így az Úr törvénye, A mely éltet élve, Tökéletes voltán; Hogy a pici gyermek Bölcseséget nyerhet Igéit tanulván. Igazat parancsol S oly édes vigasz szól A szívekhez ő benne, Hogy a vak is éjjel Lát beteg szemével, Mintha szép napfény lenne!