Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

II. Ünnepi énekek. (Az egyházi év.)

84· 146. Dallama: Tündöklő hajnali csillag. 1. Eltűnt az éj, vígadjatok, Az Úrnak hálát adjatok Közelben és távolban. Kitől világosság ered, A megváltó megszületett, Ott fekszik a jászolban. Szívek —• Hívek ím látjátok, Kitől rátok Száll a béke Hívő lelkek üdvössége ! 2. Az angyaloknak sergivel Ma milljó lélek ünnepel S ajkán zsolozsma zendűl: Dicsőség égben Istennek, A földön béke s embernek Jóindulat Isteniül. Végre — Vége A sejtések, Tévedések Éjjelének, Bús árnyai eltűnének. 3. Oh mily szelíden mosolyog A szent gyermek, kit pásztorok Imádva üdvözölnek! Fejét övedzi égi fény, Az Úr irgalma leng^ szemén Megváltásúl a földnek. Szánj meg — Áldj meg Ég küldötte, Egy szülötte Az Istennek Kit menny és föld ünnepelnek! 4. Mely a bölcseknek feltűnék, Kelet felől a csillag ég Vezetve a jövőket. Megáll a szent hajlék felett, Hol üdvözítő szeretet Áldón fogadja őket. Csillog — Villog Fénye annak, Az aranynak Mit áldoznak S tömjén s mirha illatoznak. 5. Kövessük hívek, rajta hát, A pásztorok s bölcsek nyomát Mi is közel s távolban. Ajánljuk néki életünk, Ki küldve Istentől nekünk Ott nyugszik a jászolban. Jertek — Hívek A mit hozunk, Mit áldozunk, Üdv jut érte A hogy Isten megígérte. TORKOS LÁSZLÓ.