Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

II. Ünnepi énekek. (Az egyházi év.)

82 ben égi békességgel, Te mennyben s földön fejdelem! 6. Add, hogy a te világosságod, Mely jászlodból felénk sugárzott, Győzzön a földi éjszakán! Trón és nép egymást hűn szeretve, Testvérkép járjon te kedvedbe, Neked szolgálva itt csupán. (Rückert Fr. F 1866). SZÉKÁCS JÓZSEF 1809—1876. Karácsony. 110. 1. Mennyből jövök most hozzátok, Örvendetes, jó hírt mondok. Boldog örömöt hirdetek, Méltán repes ma szívetek. 2. A Megtartó ma születék, Kiben vígad a föld s az ég, — Egy ártatlan kis csecsemő, Lelketek üdve lészen ő. 3. Ez Krisztus, Istennek fia, Ki mennyből földre szállt le ma. Ο üdvözít, ő törli el Világ bűnét szent vérivel. 4. Mit annyi szív epedve kért S mit jó Atyátok megígért, Ő hozza, tőle nyerheted Az üdvöt s örök életet. 5. Rá ismertek, ez a jele: Kemény jászol fekvő helye. Szegénység annak bölcsője, Ki menny és föld teremtője. 6. Óh jertek, mi is örvendjünk, A pásztorokkal bémenjünk, Vizsgáljuk, mit ad Istenünk Ő szent Fiában minekünk. 7. Nyílj meg szívem s fogadd be Őt, Az áldott égi csecsemőt, Ki e világ üdvére jött, Borúlj le jászola előtt.