Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

II. Ünnepi énekek. (Az egyházi év.)

78 3. Hogy jó az Isten, a mi sziklavárunk, Nem tart soká már bűnben bujdosásunk, Az ígéretnek földjéhez érkezünk: Jézus az nekünk. 4. Ο lesz a váltság, élet birodalma, Változz örömre szívünk aggodalma, Az elhagyottnak lesz már pártfogója, Oltalmazója. 5. S lesz, lesz hitünknek diadalma teljes, Atyánk, az Isten, irgalmas, kegyelmes. A szeretetnek fényes napja jő fel Idvezítőukkel. 6. Szállj hát magasra, szíveink reménye, Vezess el minket Jézusunk elébe, Elsírni könynyűnk édes örömünkbe, Szeretetünkbe. SZABOLCSKA MIHÁLY. 105. Dallama: Ébredj fel óh te én szívem. 1. Jöjj be, óh mért állasz ott künn Isten áldott embere? ím itt várlak tárt kapukkal, Térj be hozzám, szállj ide! Jézusom, te hű barát, Nézd szívemnek nagy baját. Fájó, kínos seb vau rajta, De kezed meggyógyíthatja! 2. Fájó seb a bűnnek átka, A rossz lelkiismeret. Ez mardossa kínzó váddal Éjjel-nappal szívemet. Törvényeddel felfedéd Uram, a bűn rejtekét És szívem reménység nélkül Ez örvénybe bele szédül. 3. Hiúságok hiúsága Ε világ minden java. Ha ma felvirult szerencsém, Holnap már elhervada. Nagyság, kincs csak földi por, Egy csapás mit eltipor, A napfényre ború támad, Víg órákra késő bánat. 4. Az öröm, vigasz forrása Csak te vagy -én Jézusom, Békét szomjazó lelkünket Te vezér-