Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

I. Általános tartalmú énekek

73 2. De túl a síron, azt vallja hitünk, Valódi hazánk partján kikötünk, S míg itten a szív mély gyászban eped, Ott szűnik a könny, a seb beheged. 3. Oh drága remény, jer, szállj le ide, Oh szállj ide s ülj e sír fölibe! S ha itt a kesergő sírva fakad, Nyugtassa meg a te szent ajakad. SÁNTHA KÁROLY. 100. 1. Ama nap a harag napja, A világot megolvasztja, Prófétáknak ez szózatja. 2. Rettentő lesz az ítélet, Oh bírám, ha megítéled Szigorúan mind a népet. 3. Tompán pattan sírok zára S az ítélet trombitája Trón elé gyűjt népek nyája. 4. Természet s halál remegnek, A halottak, a mint kelnek S a kérdésre mind felelnek. 5. Immár a könyv tárva, nyitva, A hol nyilván föl van írva Minden ember szíve titka. 6. A mi itt volt elrejtetten, Kiviláglik akkor rendben, Nem marad bűn büntetetlen. 7. Én szegény! ott szót hogy ejtek? Kárhozattól ott ki ment meg, Ha a jók is úgy reszketnek ? 8. Mennynek, földnek szent Fölsége, Népek ingyen üdvössége, Rejts irgalmad tengerébe! 9. Édes Jézus, szánj meg engem, A ki jöttél én érettem, Tartsd meg ama napon lelkem. 10. Mint fáradtál, mint kerestél, A keresztfán mint szenvedtél, Degyen jómra amit tettél! 11. Igaz bírám, mérlegeddel Bűneimet mind engedd el, Míg megítélsz ítélettel.