Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

I. Általános tartalmú énekek

napja te! Ha lenn síromban Magamat kinyugodtam, Életre hívsz! 4. Mintha álmot látna majd szemünk, Jézussal bémegyünk Ο örömébe! A fáradt vándor végre Hol megpihen! 5. Ah! a szentek szentébe viszed, Közbenjáróm, híved, Ha szentül éle, Az Úr dicsőségére! Alleluja! (Klopstock Fr. G. f 1803.) SÁNTHA KÁROLY. 98. Dallama : Hogy naponként Uram. 1. Félni a haláltól? Nem félek, nem félek! Bár éltem elpártol Tőlem, mégis élek. Rám hull a koporsó Nehéz szemfödele S fed a sír éjjele. 2. De majd jön egy hajnal, Mikor gyász sirhalmom Fenekén az angyal Trombitáját hallom. Mikor a századok Sorai bomolnak, Egymásra omolnak. 3. Azok romjaiból Kelek új életre, A feledés alól Élő ítéletre. Hol Jézus szavára Új egek megnyílnak S lángol egy új csillag! 4. Omolj el hát testem ! Válj hamvvá, mint valál! Feltámaszt az Isten S nincsen többé halál. Nem rémít engemet Halál, sem ítélet, Biztat a jobb élet! „ . J SZÁSZ KAROLY. 99. Dallama : Minden e földön csak elmúlandó vagy saját dallamára. 1. Múló a világ, virágja lehull, Csillag leesik, minden megavul; Legszebb örömünk víg napja leszáll, Mindent megemészt a sír, a halál.