Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

I. Általános tartalmú énekek

17 2. Hisz Te mondád, megmentlek téged, Szükségedben kiálts felém; Azért bár láncokba vernének, Szenvednék kínok éjjelén, Csak Te hozzád könyörgenék S rám vetnéd irgalmad szemét! 3. Ha lélekben téged imádlak, Akkor Te közelembe vagy. Lelkemben színről-színre látlak, Oh az ima hatalma nagy. Jó kedvet ád, félelmet űz S megtölti lelkünk égi tűz! SZÁSZ KÁROLY. 24 Dallama: Dicsérjétek az Urat, mert jó (147. Zsolt.) 1. Örök Felség, hozzád kiáltunk, Lakozzék szent országod nálunk! A mely lényed képmása, része: Szentelj s áldj meg lelkünkre nézve! A földi jót se vond meg tőlünk Az életen, mit itt letöltünk. S add, hogy legyen hegy, völgy, barázda Bő ν áldással megkoronázva! 2. Vessződ ha sújt, karod ha dorgál: Tisztuljunk a tűzben s nyomornál; Békén hordjunk csapást, keresztet, Ha Istennek ránk adni tetszett! Uram, fogjad kezünk s mi bátran Állunk setétben, roppanásban, Hegyek, ha a tengerbe dőlnek S ingása lesz az égnek, földnek! 3. Gyengét ne hagyj akadni tőrbe, Nézz a méltatlan szenvedőre! A bujdosót hordozzad és védd, Rövidítsd a jajoknak évét! Kik rég várnak sóhajtva, könynyel: Szegény kórok ágyához menj el! Szabadúlást vigy a raboknak S a halállal kik tusakodnak! TOMPA MIHÁLY. 2