Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

IV. Függelék

160· S kegyelmed új napfényt adott. Megszántad esdő népedet, Dicsőség, jó Atyánk, neked! 6. Örökké való szent Úristen, Ki a népeknek atyja vagy, Fohász kél hozzád minden szívben, Tovább is oltalmunk maradj! Jóvoltod szárnyával fedezz, Ha lelkünk bútól csüggedez. 7. Ragyogtasd ránk orcád világát, Ösvényünk fénylő napja légy! Ne lássuk kedved borúlását, Bízva tekinthessünk feléd. Ha múló hívság csábja von, Kísérj lelkeddel útadón! K. S. 213. Dallama : Tündöklő hajnali csillag. 1. Isten! ki a szabadságra Örök jó s jog alapjára Építéd országodat; S tűröd, hogy a jó s gonoszság, A jog és a jogtalanság Szüntelen harcoljanak: Hála! — hála! Győzött a jó, győzött a jog, az igazság S diadalmas a szabadság! 2. Téged magasztal énekünk, Diadalt te adtál nekünk, Hatalomnak Istene! Te szóltál a nép szavában S elhamvadt saját hamvában Szabadságunk ellene! Hála! — Hála! Hogy rád ismert a király is s hű népével Széked előtt — együtt térdel. 3. Ki számot vetsz a világgal, úásd ma is hő imádsággal Járul hozzád nép s király! Forraszd össze szíveinket, Áldd meg szent törekvésiuket, Hogy megszűnjön a viszály. És a — partra Jusson a nép, a békesség szent fokánál, A szabadság oszlopánál! (1848) SZÉKÁCS JÓZSEF 1809—1876.