Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

I. Általános tartalmú énekek

2 Γ 38. Dallama: Dicsérd én lelkem a dicsőségnek nagy királyát. 1. Áldd az Urat szívem, ajkam a hála szavával, Énekem égbe röpülj, a magasba fel szárnyalj! Kit betakar, Érheti vész, zivatar, Megszabadul keze által! 2. Áldlak Uram, te vagy életem atyja, vezérem, Nagy neved átragyog, Istenem, a borús éjen. Téged imád Minden, a föld, a világ, Áldlak örök menedékem! T. ~ κ. b. 19. A 146. zsoltár. Dallama: Mennynek, földnek teremtője. 1. Oh Uram, téged dicsérlek, Téged, míg tart életem, Bennem hozzád vonz a lélek, Hozzád hangzik énekein, Mert csak te vagy, a kiben Bízom, másban senkiben. 2. Hogy bízhatnám emberekben És fejdelmekben mikép? Nincs mentő erő kezökben, Hogyha tőled nem vevék. Egy nap úgy elbán velők, Hogy földdé lesz mindenök. 3. Az boldog csak, a kit őröz Jákob erős Istene; Kinek a legfőbb erőhöz Kötve lelke, mindene. Benne biztos a remény, Másban nincsen nyeremény. 4. Mert ki alkotott világot S mindent, a mi abban él, Ki védi az igazságot S a gyötrött felett ítél, Éhezőnek enni ad, A rabnak szól: légy szabad! 5. És ki atyja özvegyeknek S a vakoknak