Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

III. Az esztendő és a nap. (A polgári év.)

147 9. Testem már majd nyugalmát megtalálja, Szívemet is a földi zaj ne bántsa. Magadhoz jer vigy el hű pásztorom, Te tőled én el nem kívánkozom. 10. L,égy lelkemnek világa a sötétben, Harcomban és keresztemben vezérem, Hajlékodban készíts nyugvóhelyet S örökké ott hadd ünneplek veled. (Tersteegen G. f 1769.) PAYR SÁNDOR. 197. Dallama: Mi Atyánk, ki vagy mennyekben. 1. Egy nap megint lejárt tehát! S kinek szeme szívembe lát: Te láss, bírálj meg Istenem! Úgy telt-e ez én tőlem el, Hogy helybenhagyást érdemel S szabad teltén örvendenem? 2. Atyám, tökéletes szemed Jól látja gyengeségemet, Reszketni volna hát okom; De kegyelmed , a Krisztusért, Hozzám hajol, engem megért És fölemeli homlokom. 3. Tekintetem feléd repül S túl csillagon, felhők megül Hall tégedet leszólani. Ε szóban vau, mi úgy emel, Ε szóban üdvzengésivel Oly bátorító valami. 4. A szenvedő s kiszenvedett Krisztus vet ily tekintetet A benne hűn liivőre le. Oh nézz reám irgalmason, Oh állj mellém én Jézusom S nem rémít éjek éjjele! 5. Nem rémít éjek éjjele, Borúlj csak éj a földre le, Fejem benned pihentetem. És pihenésem enyhe lesz: Az üdvnek szárnya véd, fedez, Oh Jézus, áldott kebleden. SZÁSZ KÁROLY. 10*