Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

III. Az esztendő és a nap. (A polgári év.)

137· életem. Ε hittel indulok Munkámra most vidáman, Ε földi szép hazámban Csak úgy boldogulok. (Mathesius 1504—1565.) PAYR SÁNDOR. 183. Dallama: A nap elment, óh Jézus maradj velem! 1. Én lelkemnek legméltóbb óhajtása, Örök Isten, neved magasztalása. Minden reggel megújul hűséged, Érc az a szív, mely nem dicsér téged! 2. Dicsőséged beszéli a fényes nap, A magas ég hirdeti nagy hatalmad. Kiknek sorsát intézi bölcs kezed: Ember s féreg magasztal és szeret. 3. Szent oltalmad szárnya fedez be engem, Mindenható, te vezérelsz ügyemben. Óh hogy tudjon dicsérni szózatom, Szívem legyen élő áldozatom! 4. Reád bízom, Uram, én életemet, Óh ne hagyd el erőtlen gyermekedet. Te vagy nekem kegyelmes Istenem, Erős váram, paizsom, mindenem ! 5. Üdvözítőm, te légy lelkem világa, Ha szenvedés éje borúi reája, Békés szívvel viseljem terhedet S mind holtomig téged szeresselek. Régi ének után. 184. Dallama : Ha bűneim sebhetnek. 1. Elmúlt az éj s Te híven Megőrzéd gyermeked. Atyám, mit adjon szívem Köszöne-