Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

I. Általános tartalmú énekek

1» Égbe visz föl szárnyad S majd tisztán látod fent. Addig, pályád futván, Haladj a jók utján, Gondjára bízva élted; Ne félj a sírtól sem, Ott is él az Isten S halandót újra éltet. (Berzsenyi I). Fohászkodása után) FEJES ISTVÁN. 16. Dallama: ?.

bre

dj °

h éa szívem. Jézus sebeidnek melye. 1. Biztos révben, anyja keblén, Mint a gyermek üdvözül, Véled lelkem szent imádság Által hogyha egyesül: Oh atyám a szellemi Legfőbb üdvöt élvezi, Mert körüliéiig égi béke, Sebhedt lelkem menedéke. 2. A nap, földünk éltetője, A hold, a homályűző S a virrasztó csillagezrek S az út, a fényöntöző, A világ, mely cseppben él Erőd kedvezésinél Hirdetik nagy bölcseséged. Isten, ki ne áldna téged ? 3. Jóságodnak téteményi Boldogítják éltemet, Hű barát, rokon, szülőim Átölelnek engemet. A hajnal, mely könnyivei Fát vígasztal, fűt nevel, Hűségedről tanúsítnak S imádkozni megtanítnak. 4. S hogy ha fellegek vonúlnak Által szemhatáromon, S hol elébb jólét tetézett, Sírva állok a romon; És ha sértnek kínjaim, Hozzád esdek s gondjaim Bízván a legjobb atyára, Fény derűi a szemhatárra. 5. Lelkem áldjad a teremtőt Mindenkor s minden helyen, Hajlékodban s templomában, Reggel, nappal, éjjelen. S hidd, hajód sziklák