Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

III. Az esztendő és a nap. (A polgári év.)

135· Minden boldogságom Föltaláljam benned, Hogy téged féljelek S kegyes jóvoltodért Buzgón szeresselek. 3. Szüntelen tetszésed Szent útain járjak, Teljes szívem szerint Vágyódjam utánad S míg e testben élek, Kívüled senkiben Soha ne reméljek. 4. Isteni áldásod Maradjon én rajam, Őrizzen félelmed Minden útaimban! Nehéz kísértetben, Irgalmas őrállóm, Vigasztalj meg engem! Régi ének után K. S. 181. 1. Ki a sötét éjjelben őrizél, Kinek köszönöm, hogy még lelkem él, Kitől eddig minden áldást vevék S remélek ezután is venni még, Ki kezeden vezérléd gyermeked, Hogy adjak, óh atyám, hálát neked? 2. Te tőlem nem kívánsz áldozatot. Mim is van, a mit neked adhatok? Mim volna, a mit tőled nem vevék? De van szívem, hű, s néked ez elég. Csak szívemet kívánod, íme, vedd, Óh töltse azt be képed, szent neved Γ 3. Bocsáss reám, Uram, próbáitatást. Hűségem mértékét, hogy abba lásd S kérnéd habár tulajdon életem, Vagy azt, mi annál is drágább nekem, Fejem lehajtva, halkan mondanám: «Α mint kívánod, légyen úgy, atyám!» 4. Mégis, ne kívánj tőlem oly nagyot, Lásd, oly törékeny, oly gyarló vagyok, Vezess inkább- atyai / kezeden, Gyöngéden és szelíd ösvényeken. És minden estve, ím ma is, te vedd Hű kebeledbe hű gyermekedet! SZÁSZ KÁROLY.