Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

III. Az esztendő és a nap. (A polgári év.)

\ 128· ütöttek. S bár vágyaimból vágyak még maradtak, Legyen úgy minden, a hogy te akartad., 4. Ez esztendőt is leteszem kezedbe, Én lábaimnak útat te mutass, te. Vezess uram, s a mit te rám bocsátasz, Nem félek én, legyen bár száz halál az. Óh engem a sír bízvást eltakarhat, Megnyugtat ott is az, hogy te akartad. 5. Hadd ölellek hát erős sziklaszálam, Te változatlan minden változásban. S neved a nyert diadalom szavával Az elzúgó időbe hadd kiáltsam, Mert mit szívemnek! — ha te vagy vezére, •— Évek lialása, évek születése ! SZABOLCSRA MIHÁLY. 173. Dallatna : Készítsd magad kedves lélek. 1. Embereknek édes Atyja! Hitemnek élő szózatja Száll te hozzád egeidbe, Szent nevedet dicsőítve. Mert igen sok az én vétkem, Jóságodat elfeledtem, Zúgolódtam mint hitetlen Az én égi atyám ellen. 2. Te az idők hordozója, Megírtad a végzést róla: Termő legyen-e vagy meddő A ránk virradt új esztendő. A kiszabott örök renddel, Viharral vagy csendességgel Úgy lesz a földi állapot, Atyánk, a mint te akarod. 3. De az ember minő gyarló! Jóra lassú,, rosszra hajló, Gyanakszik ő Istenére Lelke, szíve ellenére. Ha jő aszály s nincsen eső, Ha szomjazik erdő, mező, Kétségbesés a kenyere, Zúgolódás a fegyvere. 4. Uram, te sújthatsz szablyával, A földet égő aszálylyal Megverheted s nem száll, nem jő