Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

II. Ünnepi énekek. (Az egyházi év.)

125· 3. Jézus, drága idvességem, Mennyből földre jöttél értem És magad halálra adtad, Hogy nyerj rajta diadalmat, Add, e lelki eledelben Élet kenyerét vehessem, S ki elvetted vétkem zsoldját, Holtomig hív legyek hozzád! (Frank J. f 1677.) K. S. 170. Dallama : Most nyugosznak az erdők. 1. Istennek légyen hála, Nem győz a bűn halála, Immár elnyeletett! Krisztus, a ki meggyőzte, Kígyó fejét megtörte, ü adott nékem életet! 2. Ki bűnbe elmerültem, Most véle egyesültem, Azzal, ki szent s igaz. Ki szakíthat el tőle? Visz erőrűl-erőre A bűnbocsánat és vígasz. 3. Áldott légy Isten, áldott, Hogy küldöttéi megváltót, Ki így áld s boldogít! ő nyújtott békességet, Ο ígér üdvösséget, Őt áldjad szívem holtodig! SÁNTHA KÁROLY. 171. Dallama : Uram, rosszul cselekedtem. 1. A nap leszállt nyugovóra, Immár béestvéledett, Atyám, eljött amaz óra, Dicsőíts meg engemet! így szól Jézus s adva hálát Szerzi szent vég vacsoráját. 2. Vegyétek, ez az én testem, Mely értetek adatik! Ez vérem, mely a kereszten Bűnökért kiontatik. Ezt míveljétek örökre, Az én emlékezetemre !