Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

II. Ünnepi énekek. (Az egyházi év.)

123· 2. Érdemed lőn boldogságom És halálod életem, Áldlak érte szüntelen! Hova mennék e világon, Mint te hozzád Jézusom, Nélküled elkárhozom ! 3. Szent igédnek fáklya fénye Hint utamra sugarat, Örökké velem marad! Harcolok, benned remélve, Míg kegyelmed erőt ad, Míg elérem célomat. 4. Földi élvezet varázsa Hogyha tőled elszakaszt, Jézusom, te adj vigaszt. Te vagy az élet forrása, Melyből üdvösség fakad S boldog az, ki elfogad! 5. Testem vonz a bűn útjára, Szent lelkeddel légy velem S biztos lesz a győzelem. Hogyha sért halál fulánkja S a sír hantja eltemet, Jézus, áldj meg engemet! K. S. 167. Dallama: Isten, óh szent Isten. 1. Felséged székéből Nézz szent fiad nyájára, Uram és figyelmezz A könyörgök szavára. A gyenge nyájnak is Kedvelt ünneplését, S veled tett frigyének Megerősítését. 2. Oh vajha ne szegné Egy is meg fogadását! Szent atyánk, előzd meg Gyenge lábuk botlását! Iszonyodva óvják A bűntől szívüket, Szent szolgálatodra Áldozzák éltüket. 3. A vétkeknek zsoldja Már itt is bú s siralom, Erényt koronázza Mennyben örök jutalom. Add hát, a bűn ellen Végig harcoljanak, Szent ártatlanságot Fő kincsnek tartsanak. 4. Tedd jó szándékjukat, Atyánk, állhatatossá! Jézus szent példáját Rajtuk foganatossá!