Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

II. Ünnepi énekek. (Az egyházi év.)

114· 146. Dallama: Dicsőült helyeken . . . 1. Dicséret, dicsőség a magas égi királynak ! Trónjához hű szívek hálafohászai szállnak. Virágillat, madarak dalja, Angyalok éneke, sóhajja Mind az ő nevét magasztalja. 2. Tégedet dicsérünk, áldunk mi is e nagy napért, Melyet szent nevedért híven küzdő néped megért. Te tartottál paizst felette, Te adtál neki győzelmet, te, Azért bízik a te nevedbe. 3. Legyen is örökre e diadal napja áldott, Mely a te népednek megadá a véren váltott, Könnyekkel szerzett szabadságot! Ragyogjon, mint nap, igazságod, S legyen állandó szent •országod! SzAsz KÁROLY. 154. A gályarabok éneke. 1. Térj magadhoz drága Sión, Vau még néked Istened, Ki atyádként felkaroljon, S szívét oszsza meg veled! Azt dorgálja, kit szeret, Máskép ő nem is tehet! Sión, ezt hát gondoljad meg, Szabj határt bús gyötrelmednek! 2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sión sohase feledd el, Ο megvívhat tengerekkel.