Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

II. Ünnepi énekek. (Az egyházi év.)

111 Hogy mi egygyesek lehessünk Isteni szerelmedben. Jövel mi lelkünknek nagy vígassága! 5. Te vagy bizony örök Isten, Ki Atyától s Fiútól Mindörökké származol. Te vagy mi urunk Krisztusnak Áldott szent ígérete, Jövel mi lelkünknek megszentelője! BATIZI ANDRÁS F 1548. 149. Dallama: Mennynek, földnek teremtője. 1. Jövel, élet Lelke, jövel, Örök igaz Istenünk, Áldj meg a jóra erővel, Mi útunkon légy velünk! Tündökölj te drága fény Éltünk terhes ösvényén! 2. Olts szívünkbe forró vágyat Édes Megváltónk után! Ellenünk ha a test lázad, Légy vezér a nagy tusán! Bizton győzhetünk veled S míveljük szent kedvedet. 3. Mutasd meg a mennynek útját, Melyre Krisztus hívogat, Éleszd a hit gyenge lángját, Nyújtsd felénk ki karodat. Bűnön szerezz bánatot, Hogyha lábunk megbotlott! 4. Légy bizonyság a világnak, Hogy te fiaid vagyunk; Oltalmat találjunk nálad, Ha nem oszlik bánatunk. Kezed feddő vesszeje Legyen szerelmed jele! 5. Jöhet ránk az élet-estve, Csak te mivelünk maradj! Ágyunk koporsóba vetve, Testünknek nyugalmat adj! Minket megtart ott a hit: Mennybe visznek augyalid! Régi ének után K. S.