Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

I. Általános tartalmú énekek

s 9. Nincs határa, nincsen vége Szerelmednek, Istenem, Mint atyámhoz hát az égre Kezemet fölemelem; Adj kegyelmet, arra kérlek, Hogy megöleljen karom Éjjelen és nappalon S téged áldjalak míg élek, Úgy e földön ide lenn, Mint azontúl végtelen. (Gerhardt Pál f 1 &76.) FEJES ISTVÁN. 11. Saját dallamára vagy Látod Isten szíveinket. 1. Mennyben lakó én Istenem, Vedd füledbe dicséretem! Téged dicsér egész világ, Neked köszön a kis virág. 2. Erős vihar, kis gyönge szél, Tenger patak hozzád beszél. Az ég, a föld telve veled Dicsértessék a Te neved! 3. Mennyben lakó én Istenein, Könyörgök, légy mindig velem! Ate neved kiáltozom, Légy jó Atyám, hű pásztorom! 4. Ha kél a

rfény napkeleten: A te szemed rajtam legyen! És ha leszáll napnyugaton: Te légy Atyám, az oltalom. 5. Zárd be szívem a rossz előtt, A jóra adj elég erőt! Terjeszd ki ránk védő kezed Dicsértessék a te neved. PÓSA LAJOS. 12. Dallama : Tenéked Uram hálát adok. 1. Áldj meg Uram nagy jóvoltodból És kegyesen fordúlj felénk. Oltalmazz meg minden gonosztól, Mindenestől légy a miénk, Hogy az