Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

II. Ünnepi énekek. (Az egyházi év.)

105 ís veled egyesülni. Engedd, ki vándor vagyok itt Látnom mennyed hajlékait. 2. A halálból életre keltél, És dicsőség fogott körűi. Lelkem, mely a bűnbe merültél, Ébredj, ím a nap földerűi. Teremts Uram új életet Benne, hogy lássam színedet. 3. Az Olajhegy látá kínodnak Legelső súlyos kezdetét, És az látta diadalodnak M'enynyel határos végzetét. Adj nekem is oly háborút, Mely földerítse a borút. 4. Tieidtől áldásra nyújtott Kezekkel vetted a búcsút, Áldj engem is, ha majd lesújtott Lelkem halál révébe jut. Ha te megáldasz, a halál, • Tudom, készen s nyugton talál. 5. Megdicsőült, a hit szemével Követlek égi útadón, Míg a föld vonz alá terhével, Nem szállhatok föl nyomodon, De tudom, hogy hozzád jutok, Ha, mint te futál, úgy futok. 6. És szent előttem az ígéret, Hogy egykor ismét visszatérsz, S kikért kiomlott drága véred, Mind élőt, mind holtat ítélsz. Óh add, hogy hitben várjalak, S nyugodtan fogadhassalak. SZÉKÁCS JÓZSEF 1809—1876. 142. Dallama : Jertek hozzám, Krisztus mondja. 1. Föláldozád értem magad, Nyomodban üdvösség fakad, Hitem dicső királya! Ha bánat kísér útamon, A szív benned én Jézusom, Nyugalmát föltalálja. 2. Isten küldött a földre le Téged, igazság fegyvere, Hogy előttünk világolj. Igéd vezérlő