Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

II. Ünnepi énekek. (Az egyházi év.)

102 4. Tiprott igazság fölkél s könnye csordul, Eltemetett gyöngy kiragyog a porbúi. Boldog jövőnek biztató sugára Süt Golgothára! 5. Örvendetes hír jött ma angyalszárnyon, Minden ajakról szent zsolozsma szálljon, Édes zengéssel töltse be a tájat: Az Úr feltámadt ! SÄNTHA KÁROLY. 137. Dallama: Dicsérd én leikém a dicsőségnek nagy királyát. 1. Zúgj ma harang, uradat kikelet te magasztald! Lengj tavaszár, ajakamra lehelj vígadó dalt! Krisztus, a hős, Tér haza, nézd, az erős, Hozva babért s diadalmat! 2. Küzdve vitézül, erőt veve égi vezérem, Kárhozat és pokol ott hever a csatatéren, Bűn s a halál Törve fut és tova száll, Jézusom áldva dicsérem. 3. Összetiporva az ellen, a csel s gonosz ármány, Üdv ragyogó ege, béke szabad hona vár rám. Éjszaka vész, Reggeli fénybe enyész, Zengj neki ünnepi hálám! 4. Szent tavasz ünnepe, új virulást ma te hozz rám, Béke malaszt, szívem érted eped, jere hozzám! Húsvéti fényt Hints kebelembe, reményt, Mennyet a földre lehozván. 5. Él az Úr, őt kikelet vigadozva dicsérjed! Vesd le a gyászt, temető, nem ijeszt borús éjed! Népe ki vagy, Légy híve, zengve vígadj, Küzdj vele s nyersz örök éltet! (Német eredeti után.) ZÁBRÁK DÉNES.