Raffay Sándor: Ágenda (Budapest, 1932)

Első rész. Gyülekezeti istentiszteletek

Bibliai ünnepre alkalmas bibliai helyek: Ez Igék, amelyeket e mai napon parancsolok neked, legyenek a te szívedben. (Móz. V, 6, 6.) Szorosan megtartsátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancso­latait, az ő bizonyságait és rendeléseit, amelyeket parancsolok néked. (Móz. V, 6, 17.) Lásd, én adok ma élőtökbe áldást és átkot. Az áldást, ha enge­delmeskedtek az Úrnak a ti Isteneteknek parancsolatainak, amelyeket én e mai napon parancsolok nektek; az átkot pedig, ha nem enge­gedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak... Móz. V. 11, 26-28. v. ö. 30, 15-20.) A te bizonyságaid igen bizonyosak, a le házadat illeti, Uram, szentség napok hosszáig! (Zsolt. 93, 5.) Boldogok, akiknek útjok feddhetetlen, akik az Úr törvényében járnak. (Zsolt. 119, 1. v. ö. 1, 1-3.) A te beszéded megelevenít engem. (Zsolt. 119, 50.) Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban. (Zsolt. 119, 92.) Nyomorúság és keserűség ért engem, de a te parancsolataid gyönyörűségeim nekem. (Zsolt. 119, 143.) Az Istennek teljes beszéde igen tiszta és pajzs az ahhoz folya­modóknak. (Péld. 30, 5.) Megszáradt a l'ű, elhullt a virág, de Istenünk beszéde mind­örökre megmarad. (És. 40, 8.) A hegyek eltávoznak és a halmok megrendülnek, de az én irgalmasságom tőled el nem távozik és békességem szövetsége meg nem rendül. (És. 54, 10.) Az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üre­sen, hanem megcselekszi, amit akarok és szerencsés lesz olt, ahova küldöttem. (És. 55, 11.) Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek és megfogattatnak, íme megvetették az Úr szavát, micsoda bölcseségük van tehát nekik? (Jer. 8, 9.) Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat, a te szavaid örö­mömre váltak nekem és szívemnek vígaszságára, mert a te nevedről neveztetem, óh Uram, seregeknek Istene! (Jer. 15, 16.) Föld, föld, föld! Halld meg az Úrnak, szavát! (Jer. 22, 29.) Az ég és a föld elmúlnak, de» az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. (Mt. 24, 35.) Aki az én beszédemet hallgatja és hiszi annak, aki engem el­küldött, annak örökélete van és ítéletre nein megy, hanem már átment a halálból az életre. (Ján. 5, 24.) 196"

Next

/
Thumbnails
Contents