Raffay Sándor: Ágenda (Budapest, 1932)

Első rész. Gyülekezeti istentiszteletek

Befejező oltári imádság. Hála és magasztalás ének« csendül most ajkainkon, midőn szent házadból eltávozunk, kegyelmes Istenünk! Hála és magasztalás imádságával áldjuk szent nevedet, hogy ma is l'ellártad előttünk az igazságnak és a szentségnek útjait, amelyeken hozzád juthatunk az örökélet boldogságára. Kérünk, tarts meg minket kegyelemmel ezeken ez útakon mindörökké, a mi Urunk Jézus Krisztus érdeméért. Aiuen. Alkalmas bibliai helyek. Szent ez a nap a mi Urunknak, ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségiek. (Neh. 8, 10.) örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, óh Magasságos a Le nevedet! (Zsolt. 9, 3.) A te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a le segítségednek j hadd énekeljek az Űrnak, hogy jót tett velem! (Zsolt. 13, 6.) Hadd vigadjak és örüljek a le kegyelmednek, amiért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet. (Zsolt. 31, 8.) Csak őbenne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk! (Zsolt. 33, 21.) Örülnek és örvendeznek mindazok, akik léged keresnek. Azt mondják mindazok, akik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Űr! (Zsolt. 40, 17.) Hadd menjek be az Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez és hadd dicsérjelek téged citerával, Isten, én Istenem! (Zsolt. 43, 4.) Íme Istenünk, akit mi vártunk és aki megtart minket! Ez az Ür, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában Γ (És. 25, 9.) Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben, mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül. (És. 61, 10.) Egyed vígsággal a le kenyeredet és igyad jószívvel a te borodat, mert immár kedvesek Istennek a te cselekedeteid. (Préd. 9, 9.) Lehetetlen, hogy ne szólnék azokról, amiket láttunk és hallottunk. (Ap. csel. 4, 20.) Ez a mi mostani ideig-óráig való könnyű szenvedésünk a dicsőség mérhetetlen örök tömegét szerzi meg nekünk·, ha nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra figyelünk. (Kor. II. 4, 17-18.) Örüljetek az Úrban mindenkor, újból mondom, örüljetek! (Fii. 4, 4.) Mit se félj a reádváró szenvedésektől. . . Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját. (Jel. 2, 10.) 58