Raffay Sándor: Ágenda (Budapest, 1932)

Első rész. Gyülekezeti istentiszteletek

liogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, egyaránt vele együtt éljünk. (Thess. I. 5, 9-10.) Igaz beszéd ez és teljes hitelre méltó, hogy Jézus Krisztus, azért jött a világra, hogy üdvözítse a bűnösöket... (Tim. I. 1, 15.) A mi üdvözítő Istenünk... azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére. (Tim. I. 2, 4.) Igaz ez a beszéd, hogy ha meghalunk vele együtt, élni is fogunk vele; ha kitartunk vele, uralkodni is fogunk vele; ha megtagadjuk őt, ő is megtagad minket; ha liütelenek leszülik, ő mégis hü marad, mert nem tagadhatja meg önmagát. {Tim. II. 2, 11-13.) Önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden bűntől és tulajdon népet tisztítson magának, amely jócselekedetekre igyekszik. (Tit. 2, 14. V. ö. 3, 7.) Nem olyan főpapunk van, aki nem tudna együttérezni gyengeségeinkkel, hanem olyan, aki hasonlóképpen mindenben kísértést szenvedett, de bűn nélkül. (Zlsid. 4, 15.) örökre üdvözítheti azokat, akik általa járulnak az Istenhez,, mert örökké él, hogy esedezzék értünk. (Zlsid. 7, 25.) Függesszük szemünket hitünk elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a reáváró öröm helyett, a gyalázattal nem törődve, eltűrte a keresztet és az Isten királyi székének jobbjára ült. (Zsid. 12, 2.) Nem is bakok és tulkok vérével, hanem a sajátvérével ment be· egyszer a szentélybe, örök váltságot szerezve. (Zsid. 9, 12. V. ö. Pét. I. 1, 18-19.) Egy áldozata örökre tökéletessé tette a megszentelődőket. (Zsid. 10, 14.) Krisztus is meghalt a bűnökért, az igaz az igaztalanokért, hogy elvezessen minket az Istenhez. (Pét. I. 3, 18.) Legyetek józanok, vigyázzatok! Ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresvén, akit elnyeljen. (Pét. I. 5, 8.) Ha világosságban járunk, amint ő világosságban van, akkor közösségben állunk egymással és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére minden bűntől megtisztít bennünket. (Ján. I. 1, 7.) IIa valaki vétkezett, van szószólónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, ő az engesztelés a mi bűneinkért, sőt nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is. (Ján. I. 2, 1-2.) Abban nyilvánult meg az Isten szeretete hozzánk, hogy az ő egyszülött Fiát küldte az Isten a világba, hogv éljünk általa. (Ján. I. 4, 9.) Ö szeretett minket és bűneinktől tulajdon vérével megmosott, királysággá tett minket, papokká az ő Istenének, az ő Atyjának. Neki legyen dicsőség és hatalom örökkön örökké. Amen. (Jel. 1, 5-6.) 52