Raffay Sándor: Ágenda (Budapest, 1932)
Első rész. Gyülekezeti istentiszteletek
\ ELSŐ RÉSZ. GYÜLEKEZETI ISTENTISZTELETEK. I. A vasárnapi istentisztelet. Az ágoslai hitvallású evangélikus keresztyén egyház hívei a világot bölcsen teremtő és kegyesen fenntartó Isten iránt érzett hálájuknak és tiszteletüknek vallásos cselekvény: istentisztelet keretében adnak ünnepélyes módon kifejezést. Az istentiszteletben az Isten és az ember találkozik egyjnással. Találkozásukhoz: nincs szükség közvetítőre. Az istentiszteletet végző lelkész nem közvetítő, hanem tolmács és részes. Az istentiszteletnél nem is a forma, vagy a tetszetős szertartás a fő, hanem a hívő bensőség és a komoly őszinteség. A külsőségekből és szertartásokból elég annyi, de kell is annyi, amennyi az ünnepélyességet biztosítja. Az evangélikus istentisztelet középpontjában az Isten Igéje áll. Az ének, az imádság és minden istentiszteleti cselekvény csak a hálás és bizodalmas hívő lélek megnyilatkozása. Az evangélikus istentiszteletnek egyszerűnek és bensőségesnek kell lennie. Csak így lehel igazán építő. A rövidségre is törekedni kell, mert a hosszadalmasság kimeríti a figyelmet, kifárasztja az érdeklődést, amivel a kívánatos eredményt kockáztatja. Az istentisztelet végzője és rendezője a lelkész, mint maga is buzgóságos és hívő részese az Istennel való szent találkozásnak. Ezért nem isteni tiszteletet végez, hanem az IsLcn tisztelésének ünnepélyes cselekvényét végzi, tehát istentiszteletet tart. Természetes, hogy a lelkésznek az istentisztelet egész tartama alatt állandóan a hívek közt a templomban kell tartózkodnia. Az istentiszteletet a kitűzött időben percnyi pontossággal meg kell kezdeni. Az ünnepélyességnek a pontosság is nélkülözhetetlen kelléke. Az istentiszteleten használt énekeket a lelkész a kántorral jó előre közölje, hogy fennakadás ne legyen. A lelkész az oltárnál mindig jobb kéz felé fordul. Az istentisztelet orgonaszóval akkor kezdődik, mikor a lelkész a templomba lép. 5
