Raffay Sándor: Ágenda (Budapest, 1932)

Hatodik rész. Különleges lelkipásztori cselekvények

tod lelkének lassú távozását. Kérünk, lia lehetséges, múljék el lőle a keserű pohár! IIa höles végzéseddel megegyezik, add vissza leromloll tesli erejét és elvesztett egészségét! Hadd örüljön tovább is íöldi életének. Iladd végezze tovább is kenyéradó munkáját. Iladd élvezze szereltei jóságál és hadd árasszon a szíve boldogságot családi körére. Ha azonban másként végezted volna, akkor is legyen meg a le szent akaralod! Kérünk azonban, szűntesd meg szenvedéseit! \e vergődjék lováhh kínos fájdalmaiban. És ne szenvedjenek vele egyült lehetetlenül kedvesei. Ha úgy határoztad volna, hogy e testvérünknek ne legyen e betegségből felgyógyulása, akkor esedezve kérünk, legyen szahadúlása! Emeld fel öt magadhoz, hadd magasztalja alyai szabadításodat és boldogító kegyelmedet, a Uli Urunk, Jézus Kriszlus állal! Ámen. Miatyánk. Áldás. Ha a bete» úrvacsorát akart volna venni, de már nem vehette, akkor az imádságot ezzel toldjuk meg: Uram, íe láttad és tudod, liogy e testvérünknek a lelke hogyan sóhajtott utáuad! Szent Fiad vacsorájában akarta megszerezni bűnbocsátó atyai irgalmasságodat. V lélek ugyan kész volt, de a test erőtlennek bizonyult. Tekintsd a szándékát olyannak, óh Islen, minlha valóban egyesüli volna a Megváltó hűnlörlő vérével és engesztelő áldozatul adolt szent lestével! Az Űr Jézus Kriszlus érdeméért, légy liozzá irgalmas és kegyelmes. Könyörgés betegekért. A hívek kívánságára bármely rendes istentisztelettel kapcsolatosan könyöröghetünk Istenünkhöz. Ilyenkor a rendes imádságból ez lehet az átmenet: Kegyelmes Istenünk, megemlékezünk az aposlol meghagyásáról, hogy imádkoznunk kell egymásért, inert az igaznak buzgó imádsága halásos. Egy beleg leslvériink szomorú sorsára irányítjuk azért alyai szemedet. 1. Egy kis testvérünk vergődik betegágyon. A betegség kínja lelöröllc arcáról a mosolyt, kioltotta szeméből a fényi s már-már megállítja parányi szíve lüktető dobogását. Az aggódó szülőkkel és a könnyező testvérekkel együtt könyörgünk hozzád, mennyei Alyánk, ne engedd, hogy ez a kicsiny gyermek már az élet küszöbén bevégezze pályafutását. Lásd meg, Uram, mennyi öröm és mennyi kedves reménység indulna vele egyült hervadásnak! Hagyd meg őt az édesanya kebelén és az édesatya ölelő karjaiban! Hadd töltse be ilt ezen a földön emberi hivatását. Ha azonban vissza akarnád ől hívni angyalaid közé, akkor te vigasztald ineg a bán364"