Raffay Sándor: Ágenda (Budapest, 1932)

Első rész. Gyülekezeti istentiszteletek

Hatvanad vasárnapra alkalmas bibliai helyek: Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te. parancsolatodnak nincs határa. (Zsolt. 119, 96.) Íme Istenünk, akit vártunk és aki megtart minket! Ez az Ür, akit vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában. (És. 25, 9.) Nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az ŰrIsten. Térjetek meg azért és éljetek. Ez. 18, 32.) Íme napok jőnek, azt mondja az Üristen, és éhséget bocsátok e földre. Nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Ür beszédének hallgatása után. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Űrnak beszédét, de nem találják meg. (Ám. 8, 11-12.) Lőn, liogy mikor Jézus ezeket a beszédeket bevégezte, elcsodálkozott a sokaság az ő tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek teljes hatalma van és nem úgy, mint az írástudók. (Mt. 7. 28,29.) Az Emberfia nem azért jött, hogy elveszítse, hanem, hogy megmentse az emberek lelkét. (Lk. 9. 56.) Azt mondják nektek: Íme amott van, íme emitt! Ne menjetek '•el és ne fussatok utána. (Lk. 17. 23Λ Aki arat, már jutalmat vesz: örökélelre szóló termést takarít be, hogy magvető és arató együtt örvendezzen. (Ján. 4, 36.) Soha ember nem beszélt még ígv, mint ahogy ez az ember beszél. (Ján. 7, 46.) Mondá nekik: Ti alulról valók vagytok, én fölülről való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok. (Ján. 8, 23.) Az Isten azzal igazolja liozzánkvaló szeretetét, hogy Krisztus .akkor halt meg értünk, mikor még bűnösök voltunk. (Róm. 5. 8.) Mi mindnyájan fedetlen orcával szemléljük az Űr dicsőségét, akik ugyanazon képre változunk majd el, dicsőségről dicsőségre, mintegy az Ür lelkétől. (Kor. II. 3. 18.) Nekem az élet Krisztus és a halál nyereség. (Fii. 1, 21.) IIa szándékosan vétkezünk, miután az igazság ismeretét elnyeriük, úgy nincs már többé bűnökért való áldozat, hanem csak az .ítélet borzalmas várása és a tűz mohósága, amely arra van hívatva, liogv megeméssze az ellenszegülőket. (Zlsid. 10. 26-27.) Nagyon erős kijelentő beszédünk van, melyre jól teszitek, lia, .mint homályos helyen világító szövétnekre, figyeltek, míg fel nem .virrad a nappal és fel nem kél szívetekben a hajnalcsillag. (Pét. II. 1, 19.) 37