Raffay Sándor: Ágenda (Budapest, 1932)

Ötödik rész. Temetés

Eltűnt, mert Isten magáhozvette. (Móz. I. 5, 21Λ Te pedig elmégy atyáihoz békességben, ellemelletel jó vénségben. (Móz. I. 15, 15.) Bocsássatok el engem, hogy menjek az én uramhoz. Móz. I. 2-t, 56.) Kimúlt és meghall Ábrahám jó vénségben, öregen és betelve az élettel és takaríttaték az ő népéhez. (Móz. 1. 25, 8. v. ö. 35, 29.) Nincsen a gyermek és én, merre menjek én? (Móz. I. 37. 30.) Az én bujdosásom esztendeinek napjai százharminc esztendő. Kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, ameddig ők bujdostak. (Móz. I. 47, 9.) Íme, én meghalok, de az Isten veletek lesz! (Móz. I. 48, 21.) Szabadításodra várok, Uram! (Móz. I. 49, 18.) Haljon meg az én lelkem az igazak halálával! (Móz. IV. 23, 10.) Mózes pedig százhúsz esztendős voll, mikor meghalt. Nem homályosodott meg az ő szeme, sem el nem fogyatkozott az ő ereje. (Móz. V. 34, 7.) En pedig íme, megyek már a minden földinek útján. '.lózs. 23, 14.) Ö az Űr cselekedjék úgy, amint neki jónak tetszik! (Sám. 1. 3, 18. v. ö. II. 12, 22.) Alig egy lépés van köztem és a halál közölt. (Sám. I. 20, 3.) Én elmegyek az egész földnek útján, erősítsd meg magad és légy férfiúi (Kir. I. 2. 2.) Elég! Most óh Uram vedd el az én lelkemet, mert nem vagyok jobb az én atyáimnál. (Kir. t. 19, 4.) Az Űrhöz ragaszkodott és el nem hajlott tőle és megőrizle az ő parancsolatait. És vele volt az Ür mindenült és ahová csak ment, előmenetele volt. (Kir. II. 18, 6—7.) Azt mondja az Ür: Rendeld el házadat, mert meghalsz és nem élsz. (Kir. II. 20, 1. v. ö. És, 38, 1.) Öh Uram, emlékezzél meg róla, hogy elölted hűséggel és tökéletes szívvel jártam és hogy csak azt cselekedtem, ami jó volt a te szemeid előtt! (Kir. 11. 20, 3.) Mi csak jövevények vagyunk leelőlled és zsellérek, amint a mi Atyáink is egyenként. A mi életünk napjai olyanok, mini az árnyék, amelyben állandóság nincsen. (Iírón. I. 29, 15.) És meghalt jó vénségben, életével, gazdagságával és minden dicsőségével megelégedve. (Krón. 1. 29, 28.) Emlékezzél meg énrólam én Islenem és ne engedd, hogy eltöröltessenek az én jótéteményeim, amelyeket cselekedtem az én Istenem házával és rendtartásával. (Neh. 13, 14.) Raffay : Agenda. 23 353