Raffay Sándor: Ágenda (Budapest, 1932)

Második rész. A szentségek kiszolgáltatása

Elvégzi ériem az ür! Uram. a le kegyelmed örökkévaló; ne hagyd el a le kezeidnek alkotásait! (Zsolt. 138, 7-8.) Akit szeret az Űr, megdorgálja és pedig mint az atya az ö fiát, akit kedvel. (Péld. 3, 12.) Az Ür megváltottai megtérnek és ujjongás között Sionba jönnek és örök öröm fejükön, vígasságot és örömet találnak és eltűnik fájdalom és sóhaj! (És. 35, 10.) Az Ür erői ád a megfáradóIInak és az erőtelen erejét megsokasítja! (És. 40, 29.) Ne félj, mert én veled vagyok! Ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, sőt megsegítelek és igazságom jobbjával támogatlak. (És. 41, 10.) Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti ki. (És. 42, 3. Hát elfelejtkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek. én terólad el nem feledkezem. (És. 49, 15.) Egy rövid szempillantásig elhagytalak és nagy irgalmassággal egybegyűjtelek. Búsulásom felbuzdultában elrejtém orcámat egy pillantásig előled és örök irgalmassággal könyörülök rajtad, azt mondja megváltó urad. (És. 54, 7-8.) Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van. (És. 55, f>.) Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja és egyetlen járókelő sem teheti, liogy irányozza a maga lépését. Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem. (Jer. 10, 23-21.) Ti segítségül hívtok engem és elmentek és imádtok engem és meghallgatlak titeket. És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. (Jer. 29, 12-13.) Az Ür kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk, mivel nem fogyatkozik cl az ő irgalmassága. Minden reggel meg-megújul. Nagy a te hűséged! Az Ür az én örökségem, mondja az én lelkem, mert őbenne bízom. (Jer. sir. 3, 22-24.) Jertek, térjünk vissza az Űrhöz, merL ő szaggalott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket. IIos. 6, 1.) Az Ür haragját hordozom, mert vétkeztem ellene, mindaddig, amíg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő igazságát. (Mik. 7, 9.) Nemde két verebecskét adnak egy fillérért? S mégis azok közül egy sem esik le a földre a ti Atyátok akarata nélkül. Nektek pedig fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát, ti sok verébnél többet értek. (Mt. 10, 29-31.) 253"