Raffay Sándor: Ágenda (Budapest, 1932)

Első rész. Gyülekezeti istentiszteletek

zának pitvarában! Dicsérjük az Irat, inert jó az Cr: zengjétek nevét, mert gyönyörűséges! (Zsolt. 135, 1-3.) Dicsérni jöttünk szenl nevedet, mennyei Atyánk! Mert jő voltál hozzánk e mai napon is. Kegyelmesen elnézted gyarlóságainkat, elfedezted vétkeinket, szemet hunytál botlásaink felelt, inert irgalmas és szerelő Alyánk vagy a Jézus Krisztusban! Munkánkhoz erőt, fáradozásunkra áldást adtál. IIa csüggedtünk, te voltál erősségünk. Ha keserűség lepte el a szívünket, te kellelled fel bennünk ismét a bízó reménységei. Mikor öröm érzése telepedett rá a lelkünkre, simogató atyai kezedet éreztük magunkon. Mikor nehéz teher alall roskadoztunk, léged láttunk magunk mellett, amint felénk tárod ölelő karodat. Jól esik mindenért hálál mondani és dicséretet zengeni szenl nevednek, mikor most a napi munka fáradalmai és a bevégzett harc küzdelmei után szent lemploinodban megpihenhetünk! A hála és a dicséret szavai, amelyeket inost elibéd tárunk, legyenek kedvesek előlied, mennyei Atyánk! De ledd azokat áldotlakká reánk nézve is. Teremjék meg lelkünkben azl a boldogító hitbeli bizonyosságot, hogy te nekünk gondviselő és kegyelmes édes Alyánk vagy, aki mindennel csak áldani és boldogítani kívánsz bennünket. Add, hogy jóságodról gondoskodjunk és jóságod kegyes áldásaira igyekezzünk magunkat méltókká lenni szakadatlanul. Engedd, hogy ne csak ini, hanem kedveseink is oltalmazó jóságod alall maradjanak mindörökké. Most is, a reánk boruló éjszakában mindnyájunk felett lebegjen a te megtartó gondviselésed védelmező jósága. őrködjék feleltünk szíved szerelele. Adjon nekünk a le alyai kegyelmed csendes éjszakai pihenést. Óvj ineg minket minden bajtól, minden bűntől, minden ellenségtől. Az éjszakában is Igéd legyen a mi világosságunk és irgalmad a mi bátorságunk. Virrassz fel minket új és boldog napra, liogy annak áldásaiért is magasztalhassuk majd szent nevedet az t'r Jézus Krisztus állal! Ámen. 1 ti. Áldoll az Úr, az én kőváram, aki hadakozásra lanílja kczeme! és viadalra az én ujjaimat! Jőltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem, pajzsom és az, akiben hízom! (Zsolt. 144, 1-2.) Ezért is jöttem fel és mi mind azért jöítiiiik fel Istenünk a le szent templomodba, hogy vallási legyünk a le örökkévaló kegyelmedről! Vallást legyünk benned megnyugvó hilünkröl. Vallást legyünk szereteted ezernyi áldásáról. Az elmull hét minden napja és minden órája rólad beszél, kegyelmes Islcnttnk! Itőlad beszél lelkünk hálája, szívünk bizalma, életünk öröme és minden reménysége! Te lanilollatl hadakozásra kezünket, hogy a mindennapi kenyeret magunknak és szeretteinknek verejtékes törődéssel megszerez230"