Raffay Sándor: Ágenda (Budapest, 1932)

Első rész. Gyülekezeti istentiszteletek

Befejező ollári imádság. Magasztaltassál fel az egek felett, óh Isten! Minrt az egész földön legyen a le dicsőséged! Mert le vagy nékünk megtartó Is­tenünk, tebenned bízunk! Istenünk, Atyánk, ez a megnyugtató és boldogító szenl hit kísérjen el minket templomodból munkánk me­zejére, és tartson meg minket a veled való békességben és a neked tetsző szent életben, a mi Urunk, a Jézus Krisztus által. Ámen. Vízkereszt vasárnapjain. Vízkereszt utáni 1-ső vasárnap. (Lk. 2, 41-52. — Hóm. 12, 1-6'.): Ültári imádság. Mennye? édes Atyánk! IIívő lelkünk emésztő vágya hozott ma fel szenl hajlékodba. Miként egykor Keresztelő János tanílvá/­nyai, úgy indultunk el mi is munkánk mezejéről, reménykedéseink csendes otthonából, kedveseink köréből, hogy megkeressük szent Fiadat, akii e világ megváltására küldöttéi. Kérünk mennyei Atyánk, engedd őt megtalálnunk. Jelentsd ki őt nekünk szent Igédben. Add, hogy mikor azt kérdezi most tőlünk, mit kerestek ill? kérdésére azt válaszolja imádásra felbuzdult szívünk: l'r.un, mi téged keresünk, életünk megszentelőjét, útjaink vezérét, az evan­gélium Urál, lelkünk Megváltóját, akinek legyen dicséret és dicső­ség mennyen és földön egyaránt! Istenünk, Atyánk, add, hogv a buzgólkodás e szenl órájában mindnyájan megtaláljuk most a te egyszülött szent Fiadal, a mi Megváltó Jézusunkat! Amen. Igehirdetés utáni imádság. Mennyei édes Atyánk! Áldjuk és magasztaljuk szent neveilet r hogy amit a világ csodált bölcsei megérteni és inegmulalni nem ludlak, azt egy kis gyermek cselekedetében tárlad fel előttünk. A gyermek Jézus mulatja meg nekünk, hogy az ember számára ezen a világon az a legszentebb és a legigazibb hivatás, hogy szent neve­det dicsőítse meg és azokkal foglalkozzék, amik a te üdvözítő bölcsességed és kegyelmed szentséges dolgai. Gyarlóságunkban mi ezt a szép emberi hivatást nem tudjuk betölteni. Még a földi élet kötelezései! sem tudjuk hibátlanul elvégezni, sem a szü­lők iránt való hálát nem tudjuk leltekbe rögzíteni, inert azt gon­doljuk, hogy mindezek egyedül csak a mi dolgaink. Pedig ezek mind a te dolgaid, a te parancsolataid és világol üdvözítő szán­dékod porszemei, amelyekből ezen a földön fel kell épülnie az Is­ten országának. Mennyei Atyánk, érlesd meg velünk, hogy szent nevedet azzal tiszteljük meg igazán s hozzánkvaló irgalmasságodat azzal háláljuk meg méltóképen, ha minden erőnkkel neked szolgá­22

Next

/
Thumbnails
Contents