Raffay Sándor: Ágenda (Budapest, 1932)

Első rész. Gyülekezeti istentiszteletek

A régi egyházi gyakorlat szerint Gusztáv Adolf svéd király, evangéliumi hitünk szabadsághősének emlékezetét szoktuk advent 2. vasárnapján megülni. Újabban, mióta a világbéke gondolata egyházi téren is nagyobb köröket hódít, de különösen Németországban és az északi országokban ádvent 2. vasárnapját a béke vasárnapjának szeretnék lefoglalni. Sem a régi szokásnak, sem az újnak nem akadálya az ádventi textus. Ha tehát valahol ádvent 2. vasárnapján békevasárnapot akarnak ülni, megtehetik. Ebben az eselben ajánlatosak a következő bibliai helyek: Ö alkolla mindnyájuk szívét és jól tudja minden tettüket.;. Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket és az ő kegyelmében bízókat. (Zsolt. 33, 15. 18.) Szűnj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet, ne bosszankodjál, csak rosszra vinne. Mert az elvetemültek kivágattatnak, de akik az Urat várják, öröklik a földet. (Zsolt. 37, 8-9.) Teremjenek a hegyek békességet a népnek és a halmok igazságot. (Zsolt. 72, 3.) íme, mi jó és milyen gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak. (Zsolt. 133, 1.) Szabadíts meg engem ellenségeimlől Uram, hozzád menekülök. Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem, a le jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön. (Zsolt. 143, 10.) A te országod örökké fennálló ország és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre. Az Űr meglámogat minden elesendőt és felegyenesít minden meggörnyedtet. (Zsolt. 145, 13-14.) Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel tebenned bízik. Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban örök kőszálunk van. (És. 26, 3-4.) Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna, csöndességben és reménységben, erősségiek letl volna, de nem akartátok (És. 30, 15.) A vakokat olyan úton vezetem, amelyet nem ismernek, járatom őket olyan ösvényeken, amelyeket nem tudnak. Elöltük a sötétséget világossággá teszem és az egyenetlen földet egyenessé. Ezeket cselekszem velők és őket el nem hagyom. (És. 42, 16.) Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra, olyan volna békességed, mint a folyóvíz és igazságod, mint a tenger habjai. (És. 48, 18.) Figyeljelek reám én népem, és reám hallgassatok én nemzetem, mert tanítás megv ki tőlem és törvényemet a népek megvilágítására megalapítom. Közel igazságom, kijön szabadításom és karjaim népekel ítélnek: engem várnak a szigetek és karomba vetik reménységüket. (És. 51, 4-5.) 18