Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

I. Ünnepi imádságok

— 57 — mennyei hajlékok, hová üdvözítőnk ment, épen azért megvessük a test csalárd örömeit, győzzük le a bűn kísértéseit, eltávolítsuk a hitetlenség és erkölcstelenség minden cselekedeteit életünkből, hogy így mennybe jussunk és ott végetlen boldogságra találjunk. Intézd úgy életünk lépteit, hogy ha a próbáitatások tüzébe helyeztetünk, ártatlanúl szenvedünk és a halál súlyos fájdalmai nehezeduek reánk, el ne csüggedjünk, hanem lássunk megnyilatkozott egeket s elnyerjük az örök élet dicsőségét a Jézusnak érdemeért. Amen. Pt•édikdczió után. Mindenható Isten! szent buzgóság hatja át kebleinket, az öröm és hála lelkesült érzelmeivel emeljük szemeinket az égre, mert szent fiadat, ki bűneinkért szenvedett a keresztfán, megdicsőítetted, feltámasztva a halálból, mennyben jobbodra méltattad és anyaszentegyházad királyává avattad. Dicséret és dicsőség térjen szent nevedre, hogy ma a hitnek és igazságnak győzelmet szereztél, oly méltóságot kölcsönzél üdvözítőnknek, mely minden méltóság fölötti méltóság és oly nevet adtál neki, hogy az ő nevére minden térd meghajoljon és minden száj vallja, miszerint Jézus Ur az Atya Istennek dicsőségére. Dicséret és dicsőség térjen szent nevedre, hogy minket is szent fiad tanítványivá avattál és azon hitet gyökereztetted meg sziveinkben, miszerint az üdvözítő azt akarja, hogy a hol ő van, mi is ott legyünk és a halál álmából felébredve az angyalok társaságában színre imádjunk Tégedet. Isten, jó Atyánk! engedd, hogy mint az első tanítványok égre fiiggeszték szemeiket szent fiad mennybemenetelének napján, úgy mi ís égi hazánkra fiiggeszszük ma szemeinket s azon szilárd meggyőződés hassa át kebleinket, hogy Jézus azért ment fél mennybe, hogy jobbodon nekünk is helyet készítsen; engedd, hogy azon hit váljék éltünk kincsévé, miszerint, ha oly indulat lesz bennünk, mint volt a Jézus Krisztusban és nyomdokán szentül, mértékletesen és igazán Agenda II. 8