Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

I. Ünnepi imádságok

— 53 így lelki békének örvendve, csendes és boldog legyen a halál álmára való szenvedésünk, biztos az örök életre való feltámadásunk a Jézus Krisztus által. Amen. 111. Engedd szent örömmel ünnepelnem Halhatlanságom nagy ünnepét, Engedd, óh Atyám, hogy üdvözöljem A feltámadásnak reggelét! Hogy fiadnak nyílt sírján megállva, Rajta csüggve és magamba szállva Tudja s vallja testemben a lélek: Hogy örökké véled s benned élek. r Érzem mélyen, hogy halál s enyészet Bölcseséged művét, engemet El nem porlaszt; érzem, a síron túl Halhatlanság várja lelkemet. Áment mond az írás érzetemre, Áment Krisztus győzelme hitemre, S hitében a népeknek s időknek Öröklétem képi tükröződnek. A tavasz, mely tél után megújul És a sírból életet nevel; A magát feláldozó erény, mely Elégtételt méltán követel; S olthatatlan szomja a tökélynek, Melynek enyhet szebb jövők ígérnek, S minden hang az ihletett kebelben Megvigasztal e szilárd hitemben.