Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

I. Ünnepi imádságok

— 45 .— bocsánatot nyerünk és Istennel kiengesztelve a dicső mennyei hazába jutunk. Add, hogymint Te ellenségeidért is így imádkoztál: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek/' úgy mi is szeretettel viseltessünk ellenségeink iránt s imáinkban áldást kérjünk rájok, midőn bennünket ártatlanúl átkoznak és szidalmaznak. Add, hogy mint Te e szavakkal hajtottad fejedet a halál álmára: „Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet," úgy mi is Istent áldva és dicsőítve fejezzük be halálunk órájában életünket és az örök élet reménye tegye nyugodttá kimúlásunkat és kedveseinktől való elköltözésünket. Kegyelmes Istenünk és Atyánk! hozzád könyörgünk embertársainkért is, hogy töltsd be Krisztus szeretetével a megkeményedettek és hitetlenek szivét, miszerint igaz bűnbánatra ébredve keressék lelkök üdvét, sajátítsák el Jézus üdvözítő kegyelmét, hogy így anyaszentegyházad terjedvén és felvirágozván, legyen egy akol és egy pásztor és midőn az idők teljessége eljő, minden száj vallja és minden nyelv hirdesse, hogy Jézus Krisztus Ur az atya Istennek dicsőségére. Amen. II. Kiszenvedtél a kínos keresztfán, r \ Oh Jézusom, bűneim miatt; Fájdalmában a föld is megindúl, S elborúl az ég és úgy sirat! Rád borúit a halál éjszakája, Csendes álom fogta bé szemed; Ellenségid is már mind eltűntek Ezen szódra: elvégeztetett! így ér véget egykor szenvedésem, így hagyom itt pályám tövisét, S lelkem megtér Ahhoz, a ki adta, Hol koronát lel majd a hűség!