Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

I. Ünnepi imádságok

III. TV. Délután. Felséges Isten, Atyánk a Jézusban! hozzád emeljük ismételve hálaimánkat ez új év első napjának alkonyán, hogy Téged imádva, hatalmadban találjunk támaszt és kegyelmedből nyerjünk áldást életünkre s keressük üdvét halhatlan leikeinknek. Vándorlásunk pályáját sötét fátyol todi s gyarló elménkkel nem vagyunk képesek felfogni a jövő eseményeit; nem tudjuk, öröm vagy keserűség, boldogság vagy boldogtalanság várakozik-e ránk megkezdett utunk további pontjain, de Uram, Te benned van bizodalmunk, Te vagy reménységünk erős kősziklája, hogyha félelmedben folytatjuk keresztyéni pályánkat s törvényed teljesítésében találjuk gyönyörűségünket, el nem hagysz, hanem áldásod, vigasztalásod és kegyelmeddel kiséred lépteinket. Benned vetjük ennélfogva és szent fiadban a Jézus Krisztusban bizodalmunkat és reménységünket, hogy földi vándorlásunkban kegyesen gyámolítasz, a veszedelem és szerencsétlenség idején nem fordítod el tőlünk orczádat, munkáinkban megsegítesz, szenvedéseinkben megvigasztalsz és a halál órájában az égi üdv reményével táplálod lelkeinket. Atyánk! lobbantsd lángra az élő hit szent tüzét sziveinkben, hogyha az év folyamán áldásodnak örvendünk, azt kegyelmednek köszönjük és üdvösségünkre fordítsuk, ha pedig megpróbáltatásoknak leszünk kitéve és szenvedések nehezednek vállainkra, megnyugodjunk akaratodon és Tőled várjunk vigasztalást és szabadulást; tündököltessd az örök élet reményének csillagát életünk egén, hogy, habár maiak és tegnapiak vagyunk e földön, az enyészet félelmei ne rettentsenek, hanem higyjük, hogy mennyei polgárok vagyunk s az örök élet, boldogsága vár halhatlan leikeinkre. Bocsáss tehát minket megáldva, megszentelve az új év hosszú útjára, hogy a bűnt és hitetlenséget szivünk és életünkből kiküszöbölve ne csak földi javakat