Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

I. Ünnepi imádságok

— 20 árvák gyámola, a haldoklók vigasztalója s taníts meg mindnyájunkat a gyorsan letűnő esztendő által józanságra és bölcseségre, hogy tudjuk napjainkat bölcsen használni, tudjunk lelki kincseket gyűjteni, hogy így bármikor üt halálunk órája, nyugodtan halhassunk meg s a hit nemes harczát megharczolva elvehessük majd egy napon az örök élet koronáját a Jézus érdemeért. Amen. Az év utolsó estéjén. Mielőtt a hegyek lennének és formáltatnék a föld és a világ, mindöröktől fogva Te vagy örök Isten, mi pedig csak maiak és tegnapiak vagyunk a földön. A mi időnk gyorsan eltilt, mint az árnyék, esztendeinket megemésztjük, mint a beszédet s a mulandóság tengerébe merül életünk. Mély megilletődéssel ismerjük el örökkévalóságodat, különösen e napon, midőn az év utolsó estvéje alkonyodott reánk s ezáltal egy jó része ismét lejárt életünknek. A letűnt év nyilván prédikálja nekünk, hogy jóságod által tartatott meg életünk s irgalmadnak nincsen vége, mert Te tartottad meg lelkünket és testünket, Te őrizted meg életünket s egészségünket, Te óvtad meg a halál tőrétől kedveseinket, Te áldottad meg munkáinkat, Te segítettél elviselni az élet terheit és fáradságait. A letűnt év nyilván mutatja nekünk, hogy gondviselésednek köszönjük, miszerint megtartatott megelégedésünk s boldogságunk, házi és családi békénk s a szerencsétlenség viharai nem dúlták fel jólétünket, nem sülvesztettek az inség és nyomor örvényébe. Gondviselő jóságod azonban nemcsak földi és testi javakkal gazdagította életünket, hanem lelkünk üdvére is kiárasztotta áldó kegyelmét, mert védangvalaiddal őrködtél evangvélmi egyházunk felett, híven hirdettetted az örök élet beszédét, hogy a mennyei üdv eledelével és italával tápláld lelkünket, a hit, remény és szeretet ösvényén vezéreld léptein-