Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

V. Temetési imák

— 200 — gával tehetetlent? midőn azt hivé, hogy botránkozással fogja végig járni szomorú pályáját a szerencsétlen, ime nagy bölcsen elhatároztad ennek élete sorsát ! Nem kérdi többé aggódó lélekkel a szülő, mi lesz belőle? miként él meg? mint lesz e föld terhe az ő ügyefogyott gyermeke! Tied volt ő, Te teremtetted, Te vetted most is gondviselésed takargató szárnyai alá! Mintha csak hallanók óh Isten! atyai szereteted szavát: „Én teremtettem, legyen enyém a gond, az erőtelen gyermeknek én leszek ereje, világossága, vezére. Beviszem őt hajlékomba, a hol majd nevelem, elméjében világosítom, s meg fogja érteni mennyei atyjának szavát, s örömmel engedelmeskedik az Ur akaratjának." Midőn Te óh hatalmas és jóisten! igy rendeléd el sorsát ez ifjúnak, habár a multak fájdalmait érezve, a szülei s testvéri szeretet könyezik is az elválás e pillanatában, de hálával is borul le előtted, hogy felfogtad a szerencsétlen ügyét; megsegítetted, kinek szomorú sorsán ember nem segíthete, bevezérelted a lelki homály tengerén hányatott gyönge hajót biztos révbe, kikötőbe, s most ott, szereteted, kegyelmed árnyékában nyugszik szépen, pihen csendesen! Hála Neked, hogy kivetted az éles tőrt, mely által járta az aggódó édes szülők szivét! óh gyógyítsd be kegyelmed balzsamával, a még vérező sebeket is! Kérünk irgalmas Atyánk! ott a te országodban, a hol az elme tökéletes, az értelem világos, az akarat hajlékony, ott virágoztassd ez ifjú életét tökéletességben. Ékesítsd fel mennyei virágokkal, s adj lelkének, mely itt homályban borongott, örök világosságot, örök üdvösséget, szent fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen. 5. Öngyilkos ifjú felett. Mindenható Isten! megdöbbent szivvel, megindult kebellel omlunk előtted porba e gyászkoporsónál, melyben egy maga-magát összetört ifjú élet, a sötét kétségbeesés karjai között összeomolva, bizo-