Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

I. Ünnepi imádságok

II. Hála es dicsőség· legyen szent nevednek, mindenható Isten! hogy atyai szeretetedből rajtunk kegyelmesen könyörültél és Jézus Krisztust megváltásunkra küldötted, hogy senki, a ki benne hiszen, el ne veszszen, hanem örök élete legyen, örvendünk lélekben az ő dicsőséges megjelenésének, hogy testbe öltözvén és szolgai formában járván, váltságunk nagy munkáját elvégezte, bűneink bocsánatát eszközölte és veled, mennyei Atyánkkal kiengesztelvén, az örök élet r polgáraivá avatott. Általa szenteltetett meg életünk, általa szabadultunk ki a bűnök rabságából, általa biztosíttatott számunkra az örök élet reménye, általa lettünk részesivé az isteni kegyelemnek s mennyei boldogságnak. Ne vond meg, kérünk, jó Atyánk, ezentiil sem hozzánk való jóvoltodat, hanem csatolj erősen Jézusunkhoz, kiben üdvösségünk lett, hogy az ő evangyélioma legyen hitünk világító fáklyája, cselekedeteink iránytűje és megszentelője, életünk és halálunk reménysége. Szenteld meg sziveinket, hogy az ő eljövetelének áldásait igaz megjobbúlás és élő hit által napról napra nagyobb mérvben elsajátítsuk, előtted szentségben és igazságban járjunk, az örök élet útján tántoríthat]

an lélekkel haladva magunkat atyai kegyelmedre és áldásodra, a mennyei üdv elnyerésére mindinkább méltókká tegyük és minden jó cselekedetre igyekező kedves néped lehessünk. Ne engedd, hogy a világ meggyőzzön és a test útaidról eltántorítson, ne engedd, hogy hitünket megtagadjuk és az üdvösség reménységét mulandó jókért feláldozzuk, hanem cselekedjed, hogv életünkben és halálunkban nyereségünk legyen a Krisztus és sem élet, sem halál el ue válaszszon a te szerelmedtől, mely vagyon a Krisztusban. Megdicsőített Üdvözítőnk, te már a kegyelem országában uralkodói, de eljövendsz egykor hatalommal és dicsőséggel a halottakat