Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

IV. Hétköznap reggeli imák

— 143 — „legyen" szavaddal teremtetted, s az embert is a földnek porából lehelleteddel életre keltetted. Légy áldva megszámlálhatatlan jótéteményeidért, s rajtunk naponként megujuló ezer meg ezer áldásaidért. Légy áldva az elmúlt éjszakáért, melynek sötétségében -ugy· takargattál védelmed szárnyaival, (mint az anyamadár kicsinyeit ·) légy áldva e, reggelért, melyre kegyelmedből felvirradtunk s napodnak áldást tenyés

ztő világosságában újra gyönyörködhetünk. íme, mielőtt elindulnánk e nap fáradalmaira, téged keres előbb gondolatunk. Védelmed paizsa alá menekülve, segedelmedre támaszkodva akarjuk elkezdeni munkáinkat. Oh, mert sokak a kötelességek, melyeket végeznünk kell; nehezek a fáradalmak, melyeknek ki van téve életünk ; erősek a bűnre csábító alkalmak, melyekkel meg kell küzdenünk s jóllehet a lélek kész is bennünk a jóra, a test sokszor erőtelen annak véghezvitelére. Légy azért a mi erősségünk és őriző pásztorunk! Vigyázzanak szemeid a mi járásunkra és kelésünkre, gondolatainkra és érzelmeinkre, szavainkra és tetteinkre, hogy akarva vagy akaratlanul, tudva vagy tudatlanul, gonoszságból vagy gyarlóságból meg ne sértsük a te szentséges törvényeidet, de atyai tetszésedben keressük és találjuk életünknek legfőbb boldogságát. Add tudtunkra, hogy ideig és örökké, ezen és a más világon csak ugy lehetünk igazán boldogok, ha tőled vett erőnket, tehetségeinket okosan használva, azokban leszünk foglalatosak, melyek a tieid, s melyekben egykor a Te szent fiad, a Jézus Krisztus is foglalatos volt és legfőbb gyönyörűségét találta. Tiéd Uram! a föld, melyen általad lakóhelyünk kijelöltetett; cselekedd hát, hogy a mig e földön küzdünk és fáradunk, szenvedünk és örülünk: a mindennapi kenyér után való becsületes munkásságban soha meg ne lankadjunk. Tied Uram! az élet, ... te gyújtottad meg sziveinkben ennek lángját, s te fogod majd, ha az idők viharában, mint a szélnek