Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

Előszó

— XIII — valának a mű betetőzéséhez még szükségesek. A tanítvány mesterének tervén, nyomán haladva felépíté ezekkel a tetőt, s a mi után évtizedek óta vágyakozott a vallásos kebel, a nagy közönség, ime itt áll az egész mű, az egyház egyik szellemi épülete: a „Magyar Agenda." A mű szerkesztésénél irányadó volt a magasztos czél, melyre az Agendának az egyház kebelében szolgálnia kell, s ép azért kiváló gond fordíttatott arra, hogy az evangvélmi egyházunk sziverének igaz lüktetése, az evangyéliomi hitelveknek eleven nyilvánulása legyen, s belőle a Krisztus evangyéliomának napja tiszta, hamisítatlan aranvsugárival hintsen, áraszszon az egyház körében fényt és meleget. Nem száraz bölcselkedés és okoskodás, nem a cselekvényt végző kebelének egyéni belvilága tárul itt a hivő elé, de az egyház, a melynek szegeletköve a Krisztus, tárja itt fel kincses házát, a Krisztus evangyélioma nyitja itt meg éltető, üdítő kristály tiszta forrásait, hogy kinekkinek a szükséghez képest, hitéletét gazdagítsa, s a vallásos lélek epedő szomját hűs cseppjei vei enyhítse és így életet leheljen, vigasztaljon, biztasson, bátorítson, lelkesítsen, felemeljen, intsen, gyógyítson, Istenhez és az Üdvözítőhöz vezéreljen. / Ep ezért a lényegre nézve nem nyújt, nem is nyújthat semmi ujat, mert a fundamentom a régi, „mely egyszer vettetett, mely a •Jézus Krisztus ·" a forrás a régi: amaz „orokéletre forró víznek kútfeje", az isteni evangyéliom; az áldó, védő, oktató, dajkáló édesanya, a régi: a Krisztus alapította, igaz keresztyén egyház! Erre az alapra épít, ebből a forrásból merít, ennek az anyának szeretetteljes hangján beszél, imádkozik. A külső forma, a külső öltözet tán változott, újult, de a lélek, a hivő egyház szava, beszéde, imája a hitből fakad, a sziv melegéből ered, a gyakorlati élethez alkalmazkodik, s mint ilyen lelki épületet nyújtani, valláserkölcsi életet fejleszteni, az áldás, vigasztalás és égi üdv kútforrásául szolgálni óhajt, akar. Mennyiben közelíti meg e czélt, azt az illetékes közvélemény, s a jövő dönti el. Tökéletes nem