Karsay Sándor – Czékus István: Agenda I. (Budapest, 1889)
I. A szent keresztség kiszolgáltatása
— 19 — / tartja a gyermekeket. Aldásúl, mert égi boldogságot hoz magával a családba egy ily kis jövevény, kinek szemében ott ragyog az elvesztett éden, kinek mosolya megszenteli; imává fokozza a szülők hitvesi szerelmét. .Mily boldogság, midőn az anya először szorítja szíve alól szerető keblére szeretett magzatát, mily boldogság, midőn anya és atya először nyomja csókját gyermekére s a sziv teljességéből csak ennyit tud rebegni a száj: édes gyermekem!.. . Majd a gyermekről az égre emelkedik sziv és szem; s minden, mit az ajk mondani tud, csak ennyiből áll: édes Istenem! . .. r „Edes gyermekem!" e szóban benfoglaltatik az öröm, a remény, a szeretet és az aggodalom; mert a ki szeret, az aggódik is. Ε szóban „édes Istenem!" pedig feltalálható a hála, a kérés, a bizalom és megnyugvás. A hála, mely a templommá vált szobából *ég felé tör, Máriával így szól: „Magasztalja az én lelkem az Urat és örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben" (Lukács 1, 46. 47.); a kérés, mely Isten szine elé repülve, így rebeg: „Istenünk, ki mindnyájunk édes Atyja vagy, ne hagyd el kis gyermekünket"; a hit és bizalom, mely megnyugszik Isten zsámolyánál s így szól: „Az Ur gondot visel" ... Ε hála, kérés, hit és megnyugvás pedig megszenteli a szülők örömét, reményét, szeretetét és aggodalmát. Ε hála, e kérés, e hit, e megnyugvás ösztönöz íme most is titeket, keresztyén szülők, hogy szivetek drága kincsét, gyermeketeket a szent keresztségben Isten közvetlen oltalmába, Üdvözítőnk közvetlen szolgálatára ajánljátok, hitbuzgó készséggel engedjetek ezen meghagyásának: „Elmenvén stb. u (Máté 28, 19.) A szent keresztségben ugyanis a vallás angyala nyomja csókját e kis gyermekre; a szülők karjáról a vallás a keresztyén egyház, e mi lelki édes jó anyánk karjára, földi kézről égi kézre tétetik e kis gyermek: hogy élete az Urnák szenteltetvén, legyen Istennek gyermeke és a Krisztusnak örökös társa; és beteljesedjék rajta is az Urnák a próféta által mondott ama szava: „Megváltottalak ... a te nevedről nevezlek tégedenyém vagy te. u (Esa. 43, 1.) A vallás vezérli, oktatja és áldja őt a bölcsőtől a koporsóig. 3*
