Karsay Sándor – Czékus István: Agenda I. (Budapest, 1889)

II. Egyházkelő nő avatása

— 47 boldog halál után felvétessünk az örök élet üdvliaj lékibá, Urunk és / Üdvözítőnk a Jézus Krisztus érdemeért. Amen. Miatyánk stb. Áldás. Menj el immár Istennek szolgálóleánya az Urnák házárr ból csendes házi körödbe békességgel. Őrködjön életed valamint férjed élete fölött a kegyes isteni gondviselés, hogy e gyermek, ev. egyházunk buzgó tagjává és a polgári társadalom hasznos polgárává felnevelve, örömöt és boldogságot árasszon reátok teljes életetekben, egykor pedig hitének dicső jutalmául elnyerhesse az igazság koronáját Urunk és Üdvözítőnk a Jézus Krisztus által. Amen. Β) Törvényes anya avatása, midőn a gyermek holtan született vagy időközben meghalt. Az Ur áldja meg a te bejöveteledet stb. Keresztyén Atyámfia! „Ne sírj!" (Lukács VII, 13.) így vígasztal az Ur Jézus téged, ki gyászbaborúit lélekkel, kisírt szemekkel jöttél most az Urnák szent templomába. Kesereg szived a fölött, hogy gyermekedet nem ajánlhatod fel hálafohászok közt az Istennek szolgálatára, mert az ő bölcsője koporsóvá változott. De valamint a naimbeli bánkódó édesanyán, ki meghalt gyermekét siratta, az Ur könyörüle, azt mondván: „Ne sírj", úgy könyörül az Ur terajtad is, mert neked is mondja <) most e szent helyen: Ne sírj! Ne sírj! Isten akaratja volt az, hogy gyermek szülessék általad, de viszont Isten akaratjával történt az is, hogy visszamenjen gyermeked az angyalok társaságába. Bölcs és jó az Isten szent akaratja mindenben és mindenkor. Nyugodjál meg tehát e jó Atyának akaratján! Ne sírj! Sok szenvedés vár itt a föld vándorára, míg a sír neki egykor nyugalmat ad. Gyermeked a pálya küzdelmeit nem ismerte; oda ment, hol köny nem hull, bánat nem epeszt. Áldjad azért a kegyelmes Istent!