Karsay Sándor – Czékus István: Agenda I. (Budapest, 1889)
V. A gyónás és az Úr szent vacsorájának kiszolgáltatása
— 113 — bűnös voltát s elkövetett vétkeiért tartson igaz bűnbánatot, hogy igy lelki vigasztalást nyerhessünk attól, a ki bűnös lelkiismeretünk sebeit egyedül képes meggyógyítani. Számtalanok azon jótétemények, melyekkel mennyei Atyánk gyermekségünktől fogva megáldott bennünket, melyekért teljes életünkben csak dicsőíteni és áldani kellene szent nevét, magasztalni jóvoltát és szeretetét, de nem fojtottuk-e el gyakran a hálaérzetét sziveinkben? nem voltunk-e közönyösek kegyelme iránt? nem tettük-e magunkat méltatlanokká, bűnös kívánságaink, nemtelen szavaink és tetteink, és szándékos engedetlenségünk által kegyes gondviselésére ? Megváltattunk a bűntől és haláltól Jézus Krisztus szent vére által, melynél fogva a hálás szeretet szent tüzének kellene lángolnia sziveinkben az iránt, ki önmagát áldozta fel érettünk a keresztfán, de nem sértettük-e meg gyakorta Üdvözítőnket az által, hogy a bűnnek cselekedeteiben gyönyörködtünk, a világ szellemének hódoltunk a helyett, hogy mint igaz tanítványai éltünk volna szentül, mértékletesen és igazán, az ő példájának nyomdokán? Istennek lelke, a szent lélek nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, hanem felajánlotta magát, hogy vezérünk legyen a földi élet sikamlós ösvényén az örök életre, szent érzelmeket támasztva kebleinkben, örök üdvünket munkálja. De nem vontuk-e ki magunkat gyakorta vezérlete alól, nem rontottuk-e le a kegyelem munkáját, nem fojtottuk-e el a nemes feltételeket részint könnyelműség, részint gyarlóságból a helyett, hogy Ígéretének és buzdításának hódoltunk volna? A szeretet nagy parancsa: „Szeressd felebarátodat, mint magadat," szivünkbe oltatott, és mégis nem vétkeztünk-e ellene titkon szivünk érzelmeivel, szavaink és tetteinkkel, midőn dölyf, önzés, harag, irigység és gyűlölség szállta meg szeretet helyett sziveinket? midőn embertársaink szüksége és nyomora meg nem indított; nem bosszantottuk-e meg embertársainkat részint meggondolatlan beszéd, Agenda. 15