Gyurátz Ferenc: Kézi agenda. 3. kiad. (Pápa, 1916)

II. RÉSZ. Avatási szertartások és imák

— 195 — Mi is Uram, a Te híveid hajlékot emelünk nevednek, hogy itt a közös buzgóságtól ihletett lelkünk menten az élet zajától imádhasson téged. Ε szent helyen a harangok szava gyűjt össze minket lelki áldozatra. Ez emlékeztet azon első kötelességünkre, hogy minden napot szívből fakadt buzgó fohászszal szenteljünk Te neked, hogy mikor felvirrad szent napod: akkor készüljünk fel és siessünk az imádság házába dicsőítésedre. Bárhol legyünk, indíts ezeknek hangja által magunkba szállásra. Add, hogy érezzük közellétedet, megértsük az intést, hogy a Te szemeid az igazakon és füleid azoknak kérésén, de arcod azok ellen, akik gonoszt cselekszenek. Mint visszhang keljen a harangok szavára ajkunkon a fohász, melylyel vallást teszünk előtted mennyei Atyánk, hogy a Te adományod az öröm, mely megédesíti az életet: a fájdalom, melynek tüzében lelkünk tisztul, a hit, mely sebeinkre gyógyító balzsamot nyújt, a remény, mely mint hűséges útitárs kisér bátorítva a göröngyös uton mind a sirig. Oltalmadba ajánljuk harangjainkat: a buzgóság élesztőit, szent házad hü követeit, halottjaink temetőbe kísérőit. Tedd hathatóssá imádásodra késztető szavukat, kisérje ezt a Te lelked, hogy mindőn elhat a házakba, el a mezőre, indítsa a boldogokat jóságod magasztalására, élessze fel a szerencsétlenek csüggedő bizalmát és intse állhatatosságra a kísértés óráin az ingadozókat. Legyenek megáldva, megszentelve e harangok az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Amen! — Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben stb. Temető-avatáskor. Az új temetőben, a kijelölt helyen, az összegyűlt hívek a kántortanító vezetése mellett egyházi éneket énekelnek. Ennek végeztével a lelkész előfohász után, felolvasott szent 13*