Gyurátz Ferenc: Kézi agenda. 3. kiad. (Pápa, 1916)

III. RÉSZ. A szentségek kiszolgálása; továbbá konfirmálás, esketés és egyházkelő kibocsátása

— 239 — lait, hogy vigyék lelkedet az üdvözültek hónába. Az Ur áldja meg kimeneteledet és bemeneteledet mostantól fogva mindörökké. Amen! Az úrvacsora kiszolgáltatása a betegek számára. Hozzád térek jó Istenem, Atyám Szenvedésben megtört erőmmel, Irgalmadat szomjúhozza lelkem, Uram, kérlek, segélj, emelj fel. Vedd kedvesen lelki áldozatul Bűnbánatom s nyújts vigaszt, reményt; Hogy egedben új, dicsőbb élet vár, Ha e földön pályám véget ért. Óh Jézusom, Te vagy én életem; Üdvözülés lesz a halál nekem. Amen! Testvérem az Urban! Sorsunk a mindenható Isten kezében van. Nehéz napokat virraszt ugyan néha reánk, melyek elűzik tőlünk az örömöt, szivünket bánattal, szemeinket könyükkel töltik meg, de meg kell nyugodnunk végzésén mégis, mert ő maga az örök szeretet s javunkat akarja akkor is, mikor dorgál. A szenvedés az ő hívó szava, mely a földi hiúságtól elvon, s magunkbaszállásra indít; gyarlóságunkra emlékeztetve Istent imádni, az üdvösséget ő nála keresni megtanít. Az Ur nem hagyja az övéit a bajok közt sem gyámolítás nélkül. Ki Istenben bizik, meg nem csalatkozik. Ő a hit által erőt ad a keresztviselésre, s a csüggedő lélek előtt szent Fiának vacsorájában megnyitja a vigasztalásnak kútfejét. Testvérem az Urban, te is e szent vacsorát óhajtod. Betegágyad visszatart, nem jöhetsz a hivek seregével lelkiáldozatra a templomba. A fájdalmak ostroma alatt erőd megtört s enyhülést számodra sem a kelő, sem a nyugvó nap nem hoz. De bízzál, az Ur nincs távol az őt keresőktől; Üdvözítőnk maga mondja, hogy ahol ketten vagy hárman együtt lesznek, ott ő velük lesz, s ugyanő így hívja a szenvedőket: „Jöjjetek én hozzám mind, kik megfáradva és megterhelve vagytok, én megnyugasztlak titeket". Itt van ő velünk is: értsd meg hivó szavát, ő szent vacsorájában lelki javakat: bocsánatot és Istennel való békességet igér. Midőn vele egyesülsz, szenvedéseidből új erőt merítesz a türelemre s a