Gyurátz Ferenc: Kézi agenda. 3. kiad. (Pápa, 1916)

III. RÉSZ. A szentségek kiszolgálása; továbbá konfirmálás, esketés és egyházkelő kibocsátása

— 216 — szegényen nem könyörültél, tetteidben nem a szeretet, igazság, hanem az önzés vezérlett". Vagy volna tán, aki ama farizeussal azt állítaná, hogy δ nem téved; nem olyan, mint egyéb emberek? Óh, „ha azt mondjuk, hogy bününk nincsen, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk!" Hol van számunkra menedék? Önérdemünkre nem támaszkodhatunk; a mi Teremtőnk s Biránk szine előtt csak e fohásszal jelenhetünk meg: „Isten! légy irgalmas nekem bűnösnek!" Csak a kegyelem lehet a mi megtartónk a Krisztusban való hit által. A törödelmes lélekhez biztatólag hangzik az irás szava: „Az Ur közel vagyon!" Közel van az irgalomnak Atyja, „ki nem akarja, hogy a bűnös elvesszen, hanem hogy megtérjen és éljen". Velünk van Szent Fia az Ur Jézus, ki a hozzánk való szeretetből magára vette a mi bűneink büntetését, s engesztelő áldozatával váltságot szerzett híveinek az örök haláltól. Ő midőn utolszor vacsorált tanítványaival, e szavakkal nyujtá nekik a megtört kenyeret: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem, mely ti érettetek adatik" és a pohárt: „Vegyétek és igyatok ebből ; e pohár amaz újszövetség az én véremben, mely ti érettek és sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!" A szent vacsora megújítja Üdvözítőnk emlékezetét; lelkünk elé állítja az engedelmességét, a világ gonoszsága mellett az ő megváltói szeretetét, szenvedésében az igazság megdissöülését, ez által rontja felettünk a bűnnek hatalmát s lelki fejedelmünk követésében mutatja fel életünk új célját. „Az Ur közel vagyon!" Ezt hirdeti nekünk a szent vacsora, melyben a megáldott kenyérnek és bornak vétele magával a Krisztussal egyesít, ki megnyugtat bennünket azon hitben, hogy érettünk is meghalt s az üdvözítő kegyelemnek részeseivé tett minket is. Ε hit buzdít egyszermind arra, hogy mindenkor szemünk előtt és szivünkben tartsuk az ő életét s tudományát, hogy érzelmeink, szavaink és tetteinkkel mindig teljesb bizonyságot tehessünk ő róla. Ő neki legyen szentelve életünk, mert mint az apostol mondja: „A Krisztus meghalt mindenekért, hogy akik élnek, ne éljenek önmaguknak, hanem annak, ki érettük meghalt és feltámadott". Az Ur közel vagyon! Megáldja a megtérő hivek szent feltételeit. Ő gyámolítja őket, hogv a földnek gondjai között se feledkezzenek el az égről, hogy megnyugodjanak az akaratján akkor is, ha a fájdalom keresztjét kell itt hordozniok. Ő ád erőt a felebaráti szeretet parancsának betöltésére, tanít a szenvedőkön könyörülni,